Az előző este megismert tunéziai kollégák pontban hétkor kopogtatnak, hogy menjünk reggelizni.
Nem fejtette ki senki pontosan, hogy hogyan működik itt az evészet, de úgy tűnik minden kultúrának külön ebédlőrésze van. Én a sarokban ehetek a tunéziaiakkal és a Dubaiban dolgozó indiaiakkal, miközben hátunk mögött, a spanyolfallal elválasztott nagyobbik részben a német kollégák hangosan azon röhögnek, hogy éppen kinek mennyire kell szarni… meg vannak győződve, hogy senki sem érti őket.
Nem tűnik valami bíztatónak a már előre kiporciózott tojásrántotta, inkább a németek sarkából intézek néhány szelet nutelláskenyeret.
Reggeli után munkavédelmi kalap a fejre, laptop a hátra s átsétálunk a tábor közepén levő irodába. Bent egy igazán egyedi plakát gondoskodik róla, hogy egész nap motiváltak maradjunk:
Munkamorál
Hosszú sorokban állnak az asztalok. A számítógépek, monitorok és laptopok mellett feltűnik néhány színes “alap”-irodaeszköz:
Légycsapó
Így legalább nem kell óránként kávézni vagy cigizni menni… ha valaki egy kis szempihentető felüdülésre vágyik csak simán beiktat egy párperces légyvadászó szünetet.
Rövid nézelődés után véget is ér számomra az irodai munka, vár kint az alállomás, a telep tulsó végén, egy konténerben püfölhetem egész nap a billentyűzetet. Úton arrafele örömmel látom, hogy újabb egyedi élményben lesz részem: dörgés, villámlás, eső a sivatagban nem mindennapi dolog.
Minden érezte a vihar közeledtét
Megy a meló ezerrel, de WC csak 300 méterre, az irodában van… estére lehet nem lesz kilométerhiányom. Pisiszünet után hamar egy mailcheck (és persze Facebook, de ssssst….) az iroda előtt, telefonon, éljen a wireless.
E-mail olvasás közben egy ismerős hang üti meg a fülem: Musztafa bá most jött meg a városból, amint meglát távolról kiabálja, hogy „Zdrásztvutye, kák gyelá?”. Röviden elcsevegünk, majd mielőtt elmegy cigizni megjegyzi, hogy ha bármire szükségem lenne nyugodtan szóljak neki, intézkedik.
Tizenkettőkor megyünk ebédelni. Fincsi a kaja, és itt már nagyon nyáriszezon van: dinnye is van a menüben. Míg étkezünk a fejünk felett egy intelligens szerkezet égeti zizegve szénné az arra tévedő legyeket… nyamm, nyamm…
Légytemető
Folytatódik a munka… közben különböző arcok érkeznek, benéznek hozzám a konténerbe, bemutatkoznak, jobb kezüket kézfogás után a szívükhöz emelik, így fejezve ki tiszteletüket. Egy kis ideig bámészkodnak, ezalatt én tovább dolgozom – neveletlen európai, gondolják biztosan, dehát nem tudom hogyan kellene kezelnem a helyzetet -, aztán továbbállnak.
Hivatalosan öt órakor zárul a munkanap, ízlés és buzgóság szerint. Ma senki sem viszi túlzásba, itt a hétvége, lehet chillelni.
Leave a Reply