2015 június 7., vasárnap
Negyedik és egyben utolsó napunk ez Szentpéterváron.
Van még jó néhány látnivaló a listánkon, melyeket eddig nem tudtunk kipipálni, például a leghíresebb Vérző Megváltó templomát sem láttuk még belülről, így ez a tevékenység ma top prioritás.
Útközben azonban a Kazán katedrális előtt találunk egy hotdogost, s sebtében megreggelizünk. S ha már itt vagyunk megnézzük ezt a templomot is belülről, hiszen ez is kötelező látnivaló.
Egyébként számunkra ez az első olyan templom, ahol nem az az érzésünk, hogy egy múzeumban vagyunk. Itt ki van függesztve Kirill pátriárka körlevele, és a hívek sorban állnak, hogy hódoljanak a különböző ikonok előtt.
Bár vasárnap van, nem kell hosszan várnunk a pénztárnál, hogy belépőjegyet váltsunk a Vérző Megváltó templomába. Ez egy igazi múzeum, sosem volt benne mise az átlagemberek számára: itt kizárólag II. Sándor cár emlékére tartanak megemlékezéseket. Az eredeti utcarészletet, ahol Sándor cárt végzetesen megsebesítették egy bombával, beépítették a templomba. Az épület maga kívül-belül egy ékszer.
A templomlátogatás után kapok üzenetet kedves régi ismerősömtől, hogy végre ráér velem találkozni, így elválok barátaimtól, és a moszkvai kapu metrómegálló fele indulok. Itt találkozom a szépséges Olga Gyenádevnával, kinek édesapja állítólag magas rangú tiszt az orosz hírszerzésnél. 🙂
Egy igazán izgalmas helyre kalauzol el engem: a Grand Maket cég székhelyére, ahol egy óriási maketten ábrázolták az egész Orosz Birodalmat. Fényeffektusok mutatják az éjszakák és nappalok váltakozását, és érzékeltetik az ország hét időzónáját.
Virtuális országjárásunk után visszatérünk a központba, és felmászunk a Szent Izsák katedrális kupolájába (a templomot belülről sajnos már nem tudom megnézni mivel elmúlt záróra), ahol csodás kilátás vár minket.
Miután betelünk a panorámával, beülünk a híres orosz gyorsétteremlánc, a Teremok, Bálsájá Morszkájá utca 11 szám alatt található egységébe.
Olga rendel helyettem, nem nyit vitát erről, dehát végül is ő tudja igazán melyek a legfinomabb orosz falatok. Így lesz lazacos palacsinta a vacsorám, mellé meg kvasz (az alkoholmentes, fekete kenyérből készült üdítőital) és medávukhá: mézsör. A palacsinta isteni, akárcsak a mézből készült édes, alkoholos ital. A kvasz annyira nem győz meg, kicsit fura íze van. Mindenesetre nagyon pozitív benyomás, hogy az orosz fiatalok a cukros lónyál helyett ezt preferálják.
A kvasz fermentációs folyamattal készül, így tartalmaz egy kevés alkoholt (kb. 0.5 - 1%). Ez azonban az orosz standardoknak megfelelően még belefér az alkoholmentes ital kategóriába.
Közeledik lassan vonatraszállásunk ideje, így elbúcsúzom Olgától és visszatérek a hostelbe, hogy találkozzam útitársaimmal és összeszedjük csomagjainkat.
Közel van az állomás, a peronra csak a repülőtéren megszokott biztonsági ellenőrzés után engednek be.
Első utunkon – Moszkváig – modern, alig féléves vonattal utazunk (minél kisebb a vonat száma annál újabb), másodosztályon, négyszemélyes kupéban.
Még hamar benyomok egy Snickerset, aztán indulhatunk (Fotó: G)
Ma éjjeli útitársunk egy idősebb hölgy, aki hamar kifejezésre juttatja nemtetszését amint meglátja, hogy három fiatalemberrel kell utaznia. Mikor megtudja, hogy oroszul se nagyon beszélünk akkor végleg kiborul, bőszen magyaráz az utaskísérőnek, de nincs mit tenni, tele van a vonat, nem tudnak neki más helyet biztosítani.
Mi pedig reménykedünk, hogy nála már csak partiarcabb útitársaink lesznek.
