2015 június 6., szombat
Nem mondható korainak az óra, amelyben felébredünk. Hosszú volt az éjszaka… s már délutánt írnak, mire újból nyakunkba vesszük a várost.
Mai első célpontunk az Ermitázs közelében elterülő Nyári Kert, melyet a Csernyisevszkájá (Чернышевская) metrómegállótól gyalogosan közelítünk meg.
Szombat van és gyönyörű idő, így tele van a park emberekkel… A természet lágy öle, a napsütés és a kellemes meleg nekünk is segít, hogy az átszórakozott éjszaka után új erőre kapjunk.
Végigfényképezzük a szobrokat és szökőkutakat, s benézünk a kert közepén található pici múzeumba, mely A nyári kert történelme (Музей истории Летнего сада) nevet viseli.
A kert végében egy kis tavat találunk, amögött pedig, a sugárút túloldalán, meglátjuk a Mihájlovszki épületegyüttest… s már indulunk is közelebbről szemügyre venni.
A Mihájlovszki vár és palota az Orosz Múzeumnak ad otthont, itt van tehát a legnagyobb orosz művészeti gyűjtemény… A szépművészet viszont nem a mi asztalunk, s a bejárat előtt álló, golyóálló mellényt viselő néniktől is megijedünk, így inkább tovább haladunk a Nyulak szigete felé.
A Pestelya utcában (улица Пестеля) megtetszik nekünk a Nagy Szent Mártír és Gyógyító Pantaleon templom, betérünk hát oda szétnézni. Sok bent a látogató és jó arc a plebános, elmeséli nekünk röviden, hogy ez tulajdonképpen Szentpétervár legelső fa temploma volt, de egy idő után kővé változott. 🙂
A templomból kiérve balra fordulunk a Szoljánoj közbe (Соляной переулок) ahol éppen nagyban áll a bál… valamiféle kirakodóvásár van, és nagyon érdekes a dekoráció: az utca fölé esőernyőkből “műtetőt” építettek.
Ebben az utcában található egyébként a Leningrád Ostroma és Védelme Múzeum melynek az előterében szétnézünk, de végül erre a témára sem szánunk több időt… még túl sok egyéb betervezett látnivaló van.
A Trockij hídon kelünk át a Néván, majd a Joánnoszkij hídon keresztül jutunk be a Péter és Pál erődítménynek helyet adó Nyulak szigetére.
Van itt minden, mint a jó boltban: várfal (melynek a tetején végigsétálhat, aki fizet érte), szuvenírbolt, panoptikum, nyúlszobrok, élő nyulak, s még a szovjet űrkutatásról is van egy kiállítás.
Sokféle díjköteles látnivaló is van itt: bástyák, épületek és kiállítások. Mi egy kombó jegyet veszünk 380 rubelért, ami feljogosít, hogy megnézzük a számunkra legfontosabbakat: a Péter és Pál katedrálist, ahol a Romanovok családi sírhelye is található, valamint a délnyugati Trubeckoj-bástyában létrehozott börtönt.
A katedrális – mely lényegében egy múzeum – tele van koporsókkal: majdnem mindenik orosz cár itt fekszik. A templom hátsó felében külön emlékszobát alakítottak ki: 1998 óta itt találhatók a tragikus sorsú II. Miklós utolsó cárnak és családjának földi maradványai.
A katedrálissal szemközt található a pénzverő épülete, melyet jobbról megkerülve jutunk el a Trubeckoj bástyában berendezett fogházba. A berendezett börtöncellákat végignézve képet alkothatunk arról, hogy a cári-, és a pár évente nevet váltó szovjet politikai- és titkosrendőrségek milyen korrekt körülményeket biztosítottak a fogvatartottak számára. #feeltheirony
A börtönből sikeresen szabadulva, a délnyugati kapun keresztül jutunk ki az erődből, s a várfal alatt rövid pihenőt engedélyezünk magunknak… ezalatt pedig bámuljuk a Néva túlsó partján elterülő városrészt…
A Nyulak szigetét nyugati irányba a Kronverkszkij hídon keresztül hagyjuk el, majd északkelet fele fordulva végigsétálunk a Kronverkszkájá náberezsnáján. Az utca közepén, a Péter és Pál erődre mered a Tüzérség, mérnöki csapatok és távközlés hadtörténeti múzeuma. Záróra már elmúlt, de bőven van látnivaló a múzum előtt is: különböző korokban épített tankok és ágyúk vannak kiállítva. Lehetetlen kihagynunk, hogy pózoljunk az egyik tank tetején…
A Gorkovszkájá metrómegállótól vonattal térünk vissza a Néva déli partjára. A tegnap esti Trin Trává tráktir olyannyira bejött mindhármunknak, hogy gondolkodás nélkül visszatérünk oda vacsorázni.
Ma éjszakára van még egy fontos programunk egyébként: megnézzük a Néva fölött felnyíló hidakat. Ez a program viszont csak éjjel fél kettőkor kezdődik, és addig el kell ütnünk az időt valamivel. Sétálni már nincs energiánk, viszont feltűnik a menü borítólapján egy kancsó Sangria tele gyümölcsökkel. Ebből rendelünk, anélkül, hogy megérdeklődnénk az árát… aztán még egyet… aztán még egyet. Három kancsóval sikerül meginni éjjel egyig, s csak mikor a számlát kihozzák tudjuk meg, hogy egy kör nagyjából 12 euróba került… kissé fájdalmas búcsút veszünk hát a lokáltól, várnak a hidak.
Ezen kép bűnbeesésünk oka (Fotó: P)
A Néva part nincs messze. Míg arrafele ballagunk, készítünk egy pár éjszakai fotót a Szent Izsák katedrálisról és az admiralitás épületéről.
A néhány órára felemelt hidak bámulása turisztikai alapprogramnak számít, tele van a folyópart emberekkel. A helyiek ki is használják ezt: van, aki medálokat árul, de kint van néhány utcai zenész is.
A műsor fél kettő körül kezdődik, és röviddel öt előtt ér véget… ezalatt jó néhány, különböző méretű és típusú hajó halad el előttünk: egészen impresszív látvány.
A hidak nyitvatartási programjáról több információ itt található.
Pirkad már, mire lecsukódnak a hidak, s mi lassan indulnánk hazafele… De mielőtt taxit fogunk, László és Áron még meglovagolják a hídfőnél található oroszlánszobrot, így lesz kerek a mai nap.
Leave a Reply