"Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett." (Sir 34, 9-10)

Tag: Russia

Szentpétervár, negyedik nap

2015 június 7., vasárnap

Negyedik és egyben utolsó napunk ez Szentpéterváron.

Van még jó néhány látnivaló a listánkon, melyeket eddig nem tudtunk kipipálni, például a leghíresebb Vérző Megváltó templomát sem láttuk még belülről, így ez a tevékenység ma top prioritás.

Útközben azonban a Kazán katedrális előtt találunk egy hotdogost, s sebtében megreggelizünk. S ha már itt vagyunk megnézzük ezt a templomot is belülről, hiszen ez is kötelező látnivaló.

A Kazán katedrálist a római Szent Péter bazilika mintájára építették (Fotó: G)
Sorban állás az ikonosztáz előtt (Fotó: P)
A Kazán katedrális belseje (Fotó: G)

Egyébként számunkra ez az első olyan templom, ahol nem az az érzésünk, hogy egy múzeumban vagyunk. Itt ki van függesztve Kirill pátriárka körlevele, és a hívek sorban állnak, hogy hódoljanak a különböző ikonok előtt.


Bár vasárnap van, nem kell hosszan várnunk a pénztárnál, hogy belépőjegyet váltsunk a Vérző Megváltó templomába. Ez  egy igazi múzeum, sosem volt benne mise az átlagemberek számára: itt kizárólag II. Sándor cár emlékére tartanak megemlékezéseket. Az eredeti utcarészletet, ahol Sándor cárt végzetesen megsebesítették egy bombával, beépítették a templomba. Az épület maga kívül-belül egy ékszer.

Krisztus feltámadásának szentelt katedrális (Fotó: G)
Az utcakövek, ahol Sándor cár végzetes sebet kapott, ma a templom részei (Fotó: G)
A megszokottnál jóval egyszerűbb ikonosztáz (Fotó: G)

A templomlátogatás után kapok üzenetet kedves régi ismerősömtől, hogy végre ráér velem találkozni, így elválok barátaimtól, és a moszkvai kapu metrómegálló fele indulok. Itt találkozom a szépséges Olga Gyenádevnával, kinek édesapja állítólag magas rangú tiszt az orosz hírszerzésnél. 🙂

Olga Gyenadevna felvette a kabátom (Fotó: K)
Életképek Oroszországból (Fotó: K)
Életképek Oroszországból (Fotó: K)

Egy igazán izgalmas helyre kalauzol el engem: a Grand Maket cég székhelyére, ahol egy óriási maketten ábrázolták az egész Orosz Birodalmat. Fényeffektusok mutatják az éjszakák és nappalok váltakozását, és érzékeltetik az ország hét időzónáját.

Életképek Oroszországból (Fotó: K)
Életképek Oroszországból (Fotó: K)
Életképek Oroszországból (Fotó: K)
Takarnak Oroszhonban (Fotó: K)
Életképek Oroszországból (Fotó: K)

Virtuális országjárásunk után visszatérünk a központba, és felmászunk a Szent Izsák katedrális kupolájába (a templomot belülről sajnos már nem tudom megnézni mivel elmúlt záróra), ahol csodás kilátás vár minket.

A téli palota a Szent Izsák katedrális kupolájából (Fotó: G)
Az admiralitás tornya madártávlatból (Fotó: G)
Csodás a kilátás a Szent Izsák katedrális tornyából (Fotó: G)

Miután betelünk a panorámával, beülünk a híres orosz gyorsétteremlánc, a TeremokBálsájá Morszkájá utca 11 szám alatt található egységébe.

Olga rendel helyettem, nem nyit vitát erről, dehát végül is ő tudja igazán melyek a legfinomabb orosz falatok. Így lesz lazacos palacsinta a vacsorám, mellé meg kvasz (az alkoholmentes, fekete kenyérből készült üdítőital) és medávukhá: mézsör. A palacsinta isteni, akárcsak a mézből készült édes, alkoholos ital. A kvasz annyira nem győz meg, kicsit fura íze van. Mindenesetre nagyon pozitív benyomás, hogy az orosz fiatalok a cukros lónyál helyett ezt preferálják.

A kvasz fermentációs folyamattal készül, így tartalmaz egy kevés alkoholt (kb. 0.5 - 1%). Ez azonban az orosz standardoknak megfelelően még belefér az alkoholmentes ital kategóriába.

Közeledik lassan vonatraszállásunk ideje, így elbúcsúzom Olgától és visszatérek a hostelbe, hogy találkozzam útitársaimmal és összeszedjük csomagjainkat.

Közel van az állomás, a peronra csak a repülőtéren megszokott biztonsági ellenőrzés után engednek be.

Első utunkon – Moszkváig – modern, alig féléves vonattal utazunk (minél kisebb a vonat száma annál újabb), másodosztályon, négyszemélyes kupéban.

Indulás előtt még eszem egy Snickerset

Még hamar benyomok egy Snickerset, aztán indulhatunk (Fotó: G)

Ma éjjeli útitársunk egy idősebb hölgy, aki hamar kifejezésre juttatja nemtetszését amint meglátja, hogy három fiatalemberrel kell utaznia. Mikor megtudja, hogy oroszul se nagyon beszélünk akkor végleg kiborul, bőszen magyaráz az utaskísérőnek, de nincs mit tenni, tele van a vonat, nem tudnak neki más helyet biztosítani.

Mi pedig reménykedünk, hogy nála már csak partiarcabb útitársaink lesznek.

Szentpétervár, harmadik nap

2015 június 6., szombat

Nem mondható korainak az óra, amelyben felébredünk. Hosszú volt az éjszaka… s már délutánt írnak, mire újból nyakunkba vesszük a várost.

Mai első célpontunk az Ermitázs közelében elterülő Nyári Kert, melyet a Csernyisevszkájá (Чернышевская) metrómegállótól gyalogosan közelítünk meg.

Szombat van és gyönyörű idő, így tele van a park emberekkel… A természet lágy öle, a napsütés és a kellemes meleg nekünk is segít, hogy az átszórakozott éjszaka után új erőre kapjunk.

Szökőkút a nyári kertben (Fotó: G)
A természet lágy ölén új erőre kapunk (Fotó: G)
A kertész jó munkát végzett (Fotó: G)
Jó buli van... 🙂 (Fotó: G)

Végigfényképezzük a szobrokat és szökőkutakat, s benézünk a kert közepén található pici múzeumba, mely A nyári kert történelme (Музей истории Летнего сада) nevet viseli.

A kert végében egy kis tavat találunk, amögött pedig, a sugárút túloldalán, meglátjuk a Mihájlovszki épületegyüttest… s már indulunk is közelebbről szemügyre venni.

Tavacska a nyári kert végében (Fotó: P)
A Mihájlovszki vár (Fotó: Gy)
A Mihájlovszki vár az Orosz Múzeumnak ad otthont (Fotó: Gy)

A Mihájlovszki vár és palota az Orosz Múzeumnak ad otthont, itt van tehát a legnagyobb orosz művészeti gyűjtemény… A szépművészet viszont nem a mi asztalunk, s a bejárat előtt álló, golyóálló mellényt viselő néniktől is megijedünk, így inkább tovább haladunk a Nyulak szigete felé.

A Pestelya utcában (улица Пестеля) megtetszik nekünk a Nagy Szent Mártír és Gyógyító Pantaleon templom, betérünk hát oda szétnézni. Sok bent a látogató és jó arc a plebános, elmeséli nekünk röviden, hogy ez tulajdonképpen Szentpétervár legelső fa temploma volt, de egy idő után kővé változott. 🙂

Bal oldalon a Szent Pantaleon templom (Fotó: P)
Egy szőke pózol az esőrernyők alatt (Fotó: P)

A templomból kiérve balra fordulunk a Szoljánoj közbe (Соляной переулок) ahol éppen nagyban áll a bál… valamiféle kirakodóvásár van, és nagyon érdekes a dekoráció: az utca fölé esőernyőkből “műtetőt” építettek.

Ebben az utcában található egyébként a Leningrád Ostroma és Védelme Múzeum melynek az előterében szétnézünk, de végül erre a témára sem szánunk több időt… még túl sok egyéb betervezett látnivaló van.

Leningrád Ostroma és Védelme Múzeum (Fotó: G)
Leningrád védelme (Fotó: P)
Leningrád ostroma (Fotó: P)

A Trockij hídon kelünk át a Néván, majd a Joánnoszkij hídon keresztül jutunk be a Péter és Pál erődítménynek helyet adó Nyulak szigetére.

László akciózik a Trockij hídon (Fotó: P)
A Szent Péter és Pál erőd a Trockij hídról (Fotó: P)
Trockij hídja (Fotó: G)
Bejárat az erődbe (Fotó: G)

Van itt minden, mint a jó boltban: várfal (melynek a tetején végigsétálhat, aki fizet érte), szuvenírbolt, panoptikum, nyúlszobrok, élő nyulak, s még a szovjet űrkutatásról is van egy kiállítás.

Űrkapszula (Fotó: P)
Vosztok rakéta (Fotó: P)
Ejnye ejnye nyuszikoma, támaszkodj a nyugdíjadra (Fotó: G)
Napszemüveges viaszfigura (Fotó: G)
Nyuszik (Fotó: P)

Sokféle díjköteles látnivaló is van itt: bástyák, épületek és kiállítások. Mi egy kombó jegyet veszünk 380 rubelért, ami feljogosít, hogy megnézzük a számunkra legfontosabbakat: a Péter és Pál katedrálist, ahol a Romanovok családi sírhelye is található, valamint a délnyugati Trubeckoj-bástyában létrehozott börtönt.

Szent Péter és Pál katedrális (Fotó: Gy)
A Szent Péter és Pál katedrális belseje (Fotó: G)
Jobbra hátul a Trubeckoj bástyabörtön bejárata (Fotó: G)

A katedrális – mely lényegében egy múzeum – tele van koporsókkal: majdnem mindenik orosz cár itt fekszik. A templom hátsó felében külön emlékszobát alakítottak ki: 1998 óta itt találhatók a tragikus sorsú II. Miklós utolsó cárnak és családjának földi maradványai.

A katedrálissal szemközt található a pénzverő épülete, melyet jobbról megkerülve jutunk el a Trubeckoj bástyában berendezett fogházba. A berendezett börtöncellákat végignézve képet alkothatunk arról, hogy a cári-, és a pár évente nevet váltó szovjet politikai- és titkosrendőrségek milyen korrekt körülményeket biztosítottak a fogvatartottak számára. #feeltheirony

A börtönből sikeresen szabadulva, a délnyugati kapun keresztül jutunk ki az erődből, s a várfal alatt rövid pihenőt engedélyezünk magunknak… ezalatt pedig bámuljuk a Néva túlsó partján elterülő városrészt…

Rövid pihenő a várfal alatt (Fotó: G)
Ellopták a székelyek a tankot... öööö... mármint a székelyek és László 🙂 (Fotó: P)
A városi buszok vénségükre új célokat találtak maguknak (Fotó: G)
Impresszív darabok találhatók a hadtörténeti múzeum előtti parkolóban (Fotó: P)

A Nyulak szigetét nyugati irányba a Kronverkszkij hídon keresztül hagyjuk el, majd északkelet fele fordulva végigsétálunk a Kronverkszkájá náberezsnáján. Az utca közepén, a Péter és Pál erődre mered a Tüzérség, mérnöki csapatok és távközlés hadtörténeti múzeuma. Záróra már elmúlt, de bőven van látnivaló a múzum előtt is: különböző korokban épített tankok és ágyúk vannak kiállítva. Lehetetlen kihagynunk, hogy pózoljunk az egyik tank tetején…


Gorkovszkájá metrómegállótól vonattal térünk vissza a Néva déli partjára. A tegnap esti Trin Trává tráktir olyannyira bejött mindhármunknak, hogy gondolkodás nélkül visszatérünk oda vacsorázni.

Ma éjszakára van még egy fontos programunk egyébként: megnézzük a Néva fölött felnyíló hidakat. Ez a program viszont csak éjjel fél kettőkor kezdődik, és addig el kell ütnünk az időt valamivel. Sétálni már nincs energiánk, viszont feltűnik a menü borítólapján egy kancsó Sangria tele gyümölcsökkel. Ebből rendelünk, anélkül, hogy megérdeklődnénk az árát… aztán még egyet… aztán még egyet. Három kancsóval sikerül meginni éjjel egyig, s csak mikor a számlát kihozzák tudjuk meg, hogy egy kör nagyjából 12 euróba került… kissé fájdalmas búcsút veszünk hát a lokáltól, várnak a hidak.

Ezen kép bűnbeesésünk oka

Ezen kép bűnbeesésünk oka (Fotó: P)

A Néva part nincs messze. Míg arrafele ballagunk, készítünk egy pár éjszakai fotót a Szent Izsák katedrálisról és az admiralitás épületéről.

A néhány órára felemelt hidak bámulása turisztikai alapprogramnak számít, tele van a folyópart emberekkel. A helyiek ki is használják ezt: van, aki medálokat árul, de kint van néhány utcai zenész is.

A Szent Izsák katedrális éjszaka (Fotó: G)
Csodálatos látvány a felnyílt híd, hátterében a Szent Péter és Pál katedrális (Fotó: G)
Uszály halad át a híd "alatt" (Fotó: G)
A műsor röviddel öt óra előtt ér véget (Fotó: G)

A műsor fél kettő körül kezdődik, és röviddel öt előtt ér véget… ezalatt jó néhány, különböző méretű és típusú hajó halad el előttünk: egészen impresszív látvány.

A hidak nyitvatartási programjáról több információ itt található.

Pirkad már, mire lecsukódnak a hidak, s mi lassan indulnánk hazafele… De mielőtt taxit fogunk, László és Áron még meglovagolják a hídfőnél található oroszlánszobrot, így lesz kerek a mai nap.

László, az oroszlánszelidítő (Fotó: P)
Áron lazán ül a lovon... ööö... oroszlánon (Fotó: G)

Szentpétervár, második nap

2015 június 5., péntek

Gyönyörűen napos, és szentpétervárian hűvös napra ébredünk. A mai napirendi pont egy peterhofi kiskastélylátogatás… s a terv szerint ezen látványosságot a Finn-öblön keresztül, szárnyashajóval fogjuk megközelíteni.

Nade mindenekelőtt egy korrekt reggelire vágyunk mindannyian, ezért elmetrózunk az admiralitás épületéhez – melynek közeléből indulnak a hajók Peterhofba – és elkezdünk egy helyi étteremre vadászni.

Puskin figyeli az utazókat (Puskinszkájá metrómegálló) (Fotó: P)
Ádmirálitejszkájá metrómegálló (Fotó: G)

A Nyevszkij proszpekt 13 szám alatt találunk egy “Столовая” feliratú lokált, s én már tessékelem is be útitársaimat, hiszen – az orosz nyelvleckék alapján – ez nem más, mint egy proletár kantin… pont egy ilyent kerestünk, hogy megízlelhessük a helyi konyhát.

A kiszolgáló hölgyek csak oroszul tudnak, de megoldjuk a helyzetet mutogatással, mosolygással, s szpászibával.

Столовая (Fotó: G)
Áron szereti a hajdinát (Fotó: G)

Az orosz konyha csodás: alapköret az általunk alig ismert hajdina, s mindenben van kapor… majdnem.


A kiadós reggeli után kiballagunk a Néva partjára, hogy megtudjuk mikor megy a következő hajó: félóránként indulnak, de a legközelebbire már nem férünk fel, nagy az érdeklődés. Az egy órával későbbire veszünk jegyet… nem olcsó, dehát nem spórolni jöttünk…

Szárnyashajóval eljutni Peterhofba nem olcsó (kb. 20 euró oda-vissza), de gyors (30 perc egy út) és nagyon látványos. Az olcsóbb megoldás ez esetben is a vonat. A hajóútról további információk itt találhatók: https://en.citycruises.ru/cruise/meteory-v-petergof/

Mivel még bőven van időnk az indulásig, visszasétálunk a közelben álló Vérző Megváltó templomához. Arra nincs időnk, hogy belülről is nyugodtan megnézzük, viszont fényképész útitársaim az épület minden részletét megörökítik… bár kissé rossz szájízzel… állítólag nem megfelelőek a fényviszonyok, így mindenképpen vissza kell térnünk még ide.

A Vérző Megváltó temploma - Церковь Спаса на Крови (Fotó: P)
A Vérző Megváltó temploma - Church of the Savior on Spilled Blood (Fotó: G)

A szovjet technika egy csodája, a Meteor típusú szárnyashajó 65 km/h-val repít át minket a Finn-öböl déli csücskén. Fél órás az út, miközben a mini szabadtéri fedélzetről csodálhatjuk a történelmi, valamint az újonnan létrejövő épületeket.

Peterhof expressz (Fotó: G)
Ermitázs a Néváról (Fotó: G)
Fregatt (Fotó: G)
László akcióban (Fotó: P)
Oroszország keményen készül a 2018-as foci VB-re (Fotó: P)
Modern orosz építészet (Fotó: P)

A péterhofi kastélykikötőből a tömeggel vonulunk be az épületkomplexum fele, de ahogy beérünk a stégről a szárazföldre máris pénztárak várnak minket: az Alsó Kert megtekintése 500 rubelbe kerül (csak nyáron, télen ingyenes). Sok opció egyébként nem marad a látogatóknak: vagy fizetnek vagy az első hajóval visszatérnek Pétervárra.

A kertben a látvány több mint lenyűgöző, megéri az árát az utolsó kopejkáig… Nagy Péter cár tudta mit csinál. A palotától kanális nyílik a tengerre, melynek két oldalán sétálhatunk el a főépületig. A kanálison átívelő hídakról lehet tökéletes fotókat készíteni, mi sem hagyjuk ki a lehetőséget.

Péterhofi szelfi (Fotó: P)
Grand Palace (Fotó: P)
Kastély, szökőkutak, korabeli emberek (Fotó: P)
Cári templom (Fotó: P)
Kilátás a kikötőre (Fotó: G)

Természetesen az épületek látogatása feláras, mindenért külön-külön fizetni kell.

A Nagy Palotába (Grand Palace) a belépő 600 rubelbe kerül. Orosz és fehérorosz állampolgároknak olcsóbb, így ha van ismerős, vagy tökéletes a nyelvtudás, lehet néhány száz rubelt spórolni. A pénztár és a múzeum 14:00-tól 16:15-ig minden nap zárva van.

Mi pont az ebédidő kezdetén állunk be a pénztár előtti sorba, de viszonylag hamar rájövünk, hogy ez így nem lesz hatékony. Hogy kihasználjuk az időt elsétálunk a palota jobb oldalán található cári templomhoz. A beugró itt 500 rubel, a kedvezmény az orosz és fehérorosz állampolgároknak itt is érvényes.

Nagy palotában nagy terem (Fotó: G)
Cári ebédlő (Fotó: G)

Miután végeztünk a templom és a palota megtekintésével még beállunk a sorba, hogy bejussunk az óriási szökőkút alatti barlangba. Ide csak csoportokban engednek be, ezért össze kell várni az embereket. Nem kell túl sokat álldogálnunk amíg elegen összegyűlünk, az idegenvezeztő viszont csak oroszul mesél…

A cári templom oltára lenyűgöző (Fotó: P)
Óriásszökőkút alatti pince (Fotó: P)
Vízcsövek a múltból (Fotó: P)
Tiltott gyümölcsök... avagy, ha odanyúlsz megvizülsz 🙂 (Fotó: P)

Ezzel le is tudjuk a leglényegesebb látnivalókat, s megfáradt testünknek engedélyezünk néhány perc pihenőt a szökőkút melletti lépcsőkön… László barátunk ezalatt is szorgalmasan kattogtat: sok fényképeznivaló van.

A rövid pihenő után elsétálunk a kert elhagyatottabb részeibe. Még rengeteg apró épület van, amely belülről is megtekinthető lenne, de közeledik a záróra, és már mi sem vagyunk túl motiváltak… így inkább csak csinálunk még itt-ott néhány Facebook-gyanús fotót.

Megfáradt testyünk pihen a lépcsőn (Fotó: G)
Három sötét alak... nameg a Finn öböl (Fotó: P)
Áron beült a filegóriába (Fotó: G)
Görög testvéreinknek masszív képviselete van Peterhofban (Fotó: P)
Hopp... egy tengerparti házikó (Fotó: G)
The White House (Fotó: P)

A bohóckodást elég hamar megunja László barátunk, és inkább visszatér a szökőkúthoz, hogy még több fotót készíthessen, mi pedig kiülünk a tengerpartra a napsütésbe, és kémleljük a távoli túlsó parton elterülő Szentpétervárt.

Este fél hétkor indul az utolsó hajó vissza a városba, ezért a megbeszélt időpontban visszatérünk az Alsó Kert végében elterülő kikötőbe. László már vár ránk:

Szerintünk László a megbeszélt időpont előtt érkezett (Fotó: G)

Pétervárra visszatérve elkezdünk lázasan kutatni egy megfelelő étterem után, ahol a jólmegérdemelt vacsoránkat elfogyaszthatjuk. A Málájá Konyjusenyájá utca 9 (9 Малая Конюшенная ул.) alatt találunk rá a Trin Trává tráktirra, mely vendéglátóipari egységet minden Szentpétervárra látogató barátunknak előszeretettel tudunk ajánlani.

Az orosz konyha csodásságáról itt is meggyőződhetünk. Egyszerű, finom ételek egytől egyig kaporral ízesítve. A legjobban nekünk a sörkorcsolya ízlik, a fokhagymás grenki (чесночный гренки) – fokhagymás olajban pirított barna kenyér – melyből jó néhány kört rendelünk.

László első találkozója az orosz céklalevessel (Fotó: P)
Orosz sörkorcsolya: чесночный гренки (Fotó: P)

Tíz óra magasságában hagyjuk el a lokált, s amint kiérünk az utcára egyből szembetűnik ahogy forr a város, indul a péntek esti partiláz. Ami azonban számunkra igazán meghökkentő, hogy még mindig nincs sötét, este negyed tizenegykor vaku nélkül tökéletes fotókat lehet készíteni. #Pétervárifehéréjszakák

Mivel amúgy is ott van a közelben, visszatérünk a Vérző Megváltó templomához, hogy a különleges fényviszonyokban is készíthessünk néhány képet… majd találunk a közeli épületek mögött egy belső udvart ahol már nagyban áll a bál…

A Vérző Megváltó temploma a fehér éjszakában (Fotó: G)
Árad a fény... este negyed tizenegykor (Fotó: G)
Buli van a hátsó udvaron (Fotó: G)
Korrekt a L.U.X klub reklámja, akárcsak a klub maga... (Fotó: G)

Mi még nem vagyunk megfelelő partyhangulatban, így inkább betérünk még a Nyevszkij proszpekt 20 alatt található, magát szovjet kávézónak hirdető, Dácsnyiki-be.

Az itallapon egyből szembetűnik a számágon (самогон)… Az egyik orosz nyelvkönyv írója külön felhívja a tanulók figyelmét, hogy ez a kifejezés az otthon készült párlatot takarja, s hogy egyáltalán nem ajánlja kipróbálni, mivel általában kegyetlenül rossz és erős: mi természetesen azonnal rendelünk egy kört.

László annyira rossznak találja, hogy tiszta bosszúból is akar rendelni még egyet, de végül is ezen projektje – támogatottság hiányában – elmarad… inkább áttérünk valamiféle zárjeggyel ellátott vodkára.

A lokál egyébként mindhármunknak kifejezetten tetszik. Nagyon egyedi a dekoráció, és van könyvespolc, melyen a legnagyobb szovjet elmék művei sorakoznak:

Egyedi darabok állnak a sarokban (Fotó: P)
Első közös fotóm Lenin elvtárssal (Fotó: P)

Felfokozódott hangulatban hagyjuk el a szovjet kávézót, és térünk vissza a már előre kinézett L.U.X. klubba, ahonnan hajnalban taxival jutunk vissza szálláshelyünkre.

Szentpétervár, első nap

2015 június 4., csütörtök

Ma éjszaka az Aeroflot vendégei vagyunk.

Bécsből két és fél óra alatt érünk Moszkva Seremetyevo kikötőjébe, s míg várunk a pétervári gépre kiviseljük magunkat a tranzitzónában.

Várakozunk Moszkvában (Fotó: P)

Várakozunk Moszkvában (Fotó: P)

Reggel hét körül tesznek le minket Szentpétervár Pulkovo repterén. Dobráje utrá, egy gyors vízumcsekk, és már be is léphetünk hivatalosan az orosz felségterületre. Mindhármunknak prömier.

László barátunkat még kell egy kicsit győzködnünk, hogy ne kezdjük a napot sznoboskodással, és taxi helyett inkább busszal menjünk be a városba. Beletelik egy kis időbe amíg rájövünk, hogyan működnek a dolgok: a buszmegálló előtt ott az automata, viszont csak érméket fogad el, így vissza kell mennünk a terminálba váltani.

A repülőtéri busz a Moszkovszkájá (Московская) metrómegállóig visz el, innen metróval jutunk el a Vossztánijá tér (Площадь Восстания) közelében található szállásunkhoz… máris csodálhatjuk a világhírű pétervári metrómegállókat.

A metróhasználathoz szükséges utazásonként egy zseton, vagy vásárolhatsz több utazásra feljogosító mágneskártyát is. Ha több alkalommal felhasználható mágneskártyát használsz olcsóbb lesz egy utazás ára, viszont két érvényesítés között el kell tellnie minimum tíz percnek, így arra nem alkalmas, hogy többen használjátok ugyanazt a kártyát egyszerre. További információk itt találhatók: http://www.metro.spb.ru/en/pricetickets.html

A hostelben Kazakhsztánból emigrált hölgy köszönt minket, én meg gyakorolhatom a helyiek nyelvét, mivel a kisasszony igen gyatrán beszél angolul.

Teljesen korrekt szobát kapunk két ággyal meg egy kihúzható fotellel. A recepciós lány kezembe nyomja az ágyneműt, a harmadik ágyat nekem kell előkészítenem.

Válaszd az Old Flat Hotelt, ha Szentpéterváron olcsó, korrekt szállást keresel: 1-ya Sovetskaya Ulitsa 12, Tsentralny kerület, Szentpétervár [Первая Советская Улица 12 Кв 15, Центральный район, 191036 Санкт-Петербург]

Hostelünk öt percre található Pétervár híres sugárútjától, a Nyevszkij proszpekttől, így gyalog indulunk el a Néva irányába. Célunk a téli palota, avagy az Ermitázs, mely minden hónap első csütörtökén ingyen látogatható… és ma épp a hónap első csütörtöke van.

UAZ Patriot... az orosz technika csodája (Fotó: P)
Nyevszkij proszpekt (Fotó: G)
Oroszországban van megoldás a magányra (Fotó: G)
Pétervári utcai WC (Fotó: G)

Az ingyenes belépés lehetősége természetesen mindenkit vonz, mi valahogy mégis meglepődünk a palota előtti kilométeres soron. Az átutazott éjszaka után nyűgösek vagyunk, eszünkbe sem jut kivárni a néhány órát, hogy bejussunk. Amíg azon elmélkedünk, hogy akkor most mi legyen, készítünk néhány fotót, aztán közelebbről szemügyre vesszük az épületet.

Ma ingyenes a belépés az Ermitázsba (Fotó: P)
Feszedezünk az Ermitázs előtt (Fotó: G)

A főbejárat elég széles, a kígyózó sor mellett bőven van hely bemenni, hogy szétnézzünk a belső udvarban. Észrevesszük, hogy két bejárat is vezet az épületbe: az egyik előtt áll az óriási hosszú emberkígyó, de a bal oldali bejáratnál csak egy rövidke, körülbelül húsz perces sor van. Próbáljuk megtudni, hogy mi lesz, ha a rövid sorba állunk be, de úgy tűnik az őrök sem nagyon értik, hogy mi történik.

Útjelző táblák az udvarban (Fotó: G)
Sorbanállás közben hangosnaplót készítünk (Fotó: G)
Jó nagyot előztünk (Fotó: G)

Mivel a több órányi várakozás semmiképp sem opció nekünk, beállunk a rövid sorba, lesz ami lesz… És húsz perc múlva ingyen és bérmentve léphetünk be Oroszország legnagyobb múzeumába, miközben nagyban vigyorgunk, hogy ismét milyen ügyesen sikerült kihasználni ezt az élet által számunkra felkínált opportunitást.

Sajnos nem dokumentálódtunk előre a látnivalókról, és amúgy is mindhárman párhuzamosak vagyunk a képzőművészetekkel, így inkább csak vonulunk a tömeggel, át a 27 kilométernyi kiállításon.

Figyelünk (Fotó: G)
Csodás könyvtár (Fotó: G)
Szájtátás (Fotó: P)

Néhány órával később a sétálástól, nameg a kultúra extrém töménységétől megfáradva hagyjuk el Szentpétervár eme meghatározó épületét.

A szállásunkhoz vezető úton találunk még néhány izgalmas épületet és utcát, valamint egy német “Jäger Haus” nevezetű korcsmát, ahol egy Jägermeisterrel koronázzuk meg az első nap élményeit.

Téli palota (Fotó: G)
Barátkozunk (Fotó: G)
Pétervári Jägermeister (Fotó: G)

Oroszhon: Nulladik nap

2015 június 3., szerda

Végre eljött az indulás nagy napja. Gépünk valójában csak holnap éjjel fél egykor száll fel, mi azért jó idejében kint vagyunk a reptéren. Nincs már türelmünk otthon várni, hogy múljon az idő, inkább a repülőtéren toporgunk.

A check-in után még bőven van idő meginni valamit, ami majd segít, hogy jobban aludjunk a repülőn. Lassan záróra van, a check-in deskhez legközelebbi kávézóban valahogy azért kikönyörögjük, hogy kólás műanyagpohárban elvihessük a sört.

Első szelfink és Aeroflot reklámunk

Első szelfink és Aeroflot reklámunk (Fotó: P)

A hangulat egyre jobb. Átjutunk a vizsgálókapukon, de még mindig van egy óránk indulásig… Jöhet a második sör.

Úgy tűnik a várakozó zónában tovább vannak nyitva a kocsmák, be tudunk ülni egy helyre.

A névkártyája alapján arab úriember jön felvenni a rendelést, olaszul szól hozzánk. Kihozza az italainkat, beszélgethetnékje van, megkérdezi honnan jöttünk. Kifizetjük azzal, hogy magyarok vagyunk, de nem elégszik meg ennyivel, pontosabban szeretné tudni. Na jól van, hát akkor bonyolítsuk: mi ketten valójában Romániában születtünk s székelyek vagyunk. A pincér nagyban bólogat, mintha tudná miről van szó, mi persze kételkedünk… de csak pár másodpercig, mert már mondja is, magyarul (!!): Húsz korondi tányér a falon, vicc nélkül.

Ennyi elég is ahhoz, hogy jól induljon a kirándulás. Az úriembert kinevezzük az első ránkállított ügynöknek, elvégre Oroszországba megyünk, biztos követni fognak három ilyen alapembert mint mi, pláne, hogy egyikünk hosszú évekig élt az Egyesült Államokban.

Előkészületek

Milliók álma keresztülszelni Oroszországot a híres transzszibériai vasútvonal mentén. Minket is ezen álom vezérelt, amikor két barátommal eldöntöttük, hogy 2015 nyarán nekivágunk a nagy útnak.

A transszibériai útvonalat általában egy lapon említik a transzmongóliai és transzmancsúriai vonalakkal – mint lehetséges alternatívák -, számunkra azonban egyértelmű volt a cél: Szentpétervárról elvonatozni Vlagyivosztokig majd onnan hazarepülni, avagy bejárni a “standard” transzszibériai utat (Moszkvától Vlagyivosztokig), és egyúttal útbaejteni Szentpétervárt is.

Sok útikönyv júniust ajánlja ideális időpontnak oroszországi kirándulásokhoz – ennek egyik fő oka, hogy júniusban élvezhetjük legtovább a pétervári fehér éjszakákat. Mi is júniusra szavaztunk, és 24 napos oroszországi utunkra öt hónappal az indulás előtt lefoglaltuk a repülőjegyeket: Bécs – Szentpétervár, Vlagyivosztok – Bécs, mindkét irányban moszkvai átszállással.

A 2015ös év elején már nagyban tombolt Európa újabb Oroszország utálata, ez viszont nekünk előnyös volt pénzügyi szempontból: az inflálódott rubelnek köszönhetően – figyelembe véve a nagy távolságot – olcsón hozzájuthattunk a repülőjegyekhez, vonatjegyekhez, és korrekt áron sikerült különböző városokban szállást foglalnunk. (Akkoriban 1 euró kb. 60 rubelt ért, azóta még tovább gyengült az orosz fizetőeszköz.)


A magyar állampolgároknak vízumra van szükségük, hogy beléphessenek az Orosz Föderáció területére, így a felkészülés legfontosabb része a vízum megszerzése. Vízum ígényelhető bármelyik orosz külképviseleten, amennyiben azonban ez nem Magyarország területén van, meg kell indokolni, hogy miért külföldön történik a vízumkérés. (Ausztriában ez megoldható egy friss – három hónapnál nem régebbi – Meldezettellel. Ha szükséges bármelyik Meldeamtnál kérhető – 3 euró ellenében – egy “friss” Meldezettel.)

Az angol/német nyelvű leírások nagyrésze azt ajánlja, hogy kérjük egy utazási iroda segítségét a vízum megszerzéséhez… Szerintem teljesen fölösleges erre plusz 30-50 eurót áldozni… A folyamat nagyon egyszerű, a külképviselet munkatársai kedvesek és minimális időt kell az egészre rászánni:

  1. Ezen a weboldalon töltsd ki az űrlapot a vízumígényléshez. Ugyanitt foglalj egy időpontot a külképviseletnél, hogy leadd a kérvényt a szükséges dokumentumokkal.
    (Az űrlapon majd meg kell adnod a tervezett útvonalat, viszont elég nagyvonalakban leírni, hogy melyik városokat készülsz meglátogatni, nem szükséges túlságosan részletezni)
  2. A vízumkérelmi dosszié egy meghívót is magában kell foglaljon. Meghívót küldhet egy orosz állampolgár, vagy megvásárolható egy oroszországi hoteltől. Én sajnos nem találtam információt arról, hogy milyen formai követelményeknek kell megfelelnie egy magánszemély által küldött meghívónak, így nekünk a vásárlás tűnt a leghatékonyabb megoldásnak.
    Mi a Hotels Pro -tól szereztünk meghívókat, darabját 20 euróért.
  3. Szükséges egy Oroszországban érvényes egészségügyi biztosítás. Mi a román Groupama biztosítónál kötöttük meg egyenként 18 euróért.
  4. Kell még egy 3,5×4,5 centiméteres útlevélfotó, amit be kell ragasztanod a már kitöltött vízumígénylő dokumentumba.
  5. Az ígényléskor ki kell fizetni a vízumdíjat: 35 euró.

Ha megvan a vízum (de valójában már előtte is) erősen indokolt nekifogni intenzíven oroszt tanulni. Egyrészt egy ország kultúráját igazán jól csak az adott ország nyelvén keresztül lehet megismerni, másrészt azt jobb ha már az elején elfelejtitek, hogy  áááá, majd beszélünk angolul (… azaz beszélhettek angolul, csak senki nem fogja érteni).

Ajánlom nektek, ha abszolút nem vagytok nyelvész beállítottságúak, hogy minimum a cirill betűket tanuljátok meg. Így legalább az utcaneveneket, metrómegállók neveit, vagy a városneveket a közlekedési táblákon ki tudjátok betűzni, s ezzel jó sok bolyongást és “Úristen, eltévedtem” pánikot fogtok magatoknak megspórolni. A mi kis csipet-csapatunkban engem érdekelt leginkább az orosz nyelv, de sikerült meggyőznöm útitársaimat is, hogy magolják be a betűket… mint később kiderült, nem volt hiábavaló. (Természetesen vannak már applikációk, amelyek a kameraképen található cirill betűket instant átírják latin betűkre, tehát a nagyon lusták sem fognak elveszni.)


A pontos útiterv kidolgozása nekünk jó sok időbe telt, nem volt egyszerű három ember ígényeit összeegyeztetni. A tervezésbe fektetett idő és energia viszont egyértelműen megtérült, hiszen így kevés időnk ment el az út során arra, hogy azon gondolkozzunk, hogy most merre tovább, mit csináljunk.

Mivel László barátunk a legkisebb mértékben a spontaneitás híve a csapatból, minden megállónál előre foglalt szállást, ami mindig lemondható volt a foglalódíj elvesztése nélkül. Ez ugyancsak jó lépésnek bizonyult, hiszen az időt így a látnivalóknak szentelhettük, nem kellett azon gondolkodnunk, hogy éjszaka melyik hídnak az alja lesz vajon kényelmesebb.

A vonatjegyeket is lefoglaltuk minden szakaszra előre amint lehetett (leghamarabb 45 nappal az utazás előtt lehet ezt megtenni: http://rzd.ru/). Igyekeztünk úgy megoldani, amennyire a menetrend megengedte, hogy éjszaka utazzunk, és nappal nézelődjünk, így kb. 14 éjszaka hotelköltségét tudtuk megspórolni. Mivel jó sok szakaszra felosztottuk az Oroszország két vége közötti távot, ezért nemcsak a “hivatalos” Transszibériai Expresszel utaztunk (amiből csak kettő van hetente), hanem normál, “mezei” vonatokkal is.


Hátizsákjainkba, az alapdolgokon kívül, bekerült egy-egy lapos fémkulacs tele erdélyi kerítésszaggatóval és hozzá négy pici fémpohárral. Fontos segédeszköz ez a barátkozáshoz és a nyelvi problémák leküzdéséhez.

Ezenkívűl az én csomagomba még bekerült a Lonely Planet 2015-ben kiadott, Transszibériáról szóló útikönyve… Én majd ebből fogok dokumentálódni míg fényképész útitársaim minden szögből körbefényképezik a templomtornyokat.

Továbbá mindenki összeállított magának egy iratos dossziét amelybe bekerültek legfontosabb irataink másolatai, az útiterv, néhány térkép, a vonatjegyek, a lefoglalt szálláshelyek címei és a telefonszámaik. Az én iratcsomómban volt még a jogosítványom hivatalos orosz fordítása (a külügyminisztérium honlapja szerint szükséges, hogy Oroszországban vezethessek), de végül is ez egy fölösleges kiadásnak bizonyult. Ezen iratok szkennelt változatát természetesen elmentettük a felhőbe is, arra az esetre, ha, ne adj’ isten,  minden csomagunk elveszik valahol.

Áron barátunk táskájába bekerült még egy nagyon fontos kellék: egy elosztó, hogy a vonaton majd egyszerre tudjuk tölteni telefonjainkat, és még másoknak is hagyjunk erre lehetőséget.

Végezetül pedig lejegyeztük néhány olyan ismerősünk telefonszámát akik anyanyelvi szinten beszélnek oroszul, vészhelyzet esetére, és letöltöttünk telefonjainkra néhány játékot és e-könyvet, hogy legyen mivel elütnünk az időt a hosszú vonatozás alatt.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén